A külső és belső helyszínek kiválasztása, a stílus, a színvilág - ezek az első, kezdő mozzanatok, melyek alapvetően meg fogják határozni a film látványvilágát. “Nagy hatalom”, hiszen nemcsak a film vizualitását és hangulatát adja meg, de szerepet kap a történet értelmezésében is, hiszen másként értelmezzük ugyanazt a mondatot egy stilizált, egy realisztikus, vagy egy meseszerű film esetében, vagy éppen a szereplők jellemének hangolásában.

Én első körben mindig az operatőrrel mélyülök el az anyagban, ekkor már kialakul a fejünkben a látványról egy koncepció, amit megosztunk a díszlettervezővel, aki ráhangolódik az elképzelésünkre, és annak fényében gondolkozik szakmai alapon a díszletről. A díszlettervező kreatív művész, de logisztikailag is jelentős feladat hárul rá: a berendező, az építészet, a technika, a jelmeztervező munkáit kell összehangolnia.

A díszlettervezők sok nemzetközi fesztiválon kapnak már díjat, mint kiemelt kreatív részlegvezetők, de az nagyon jó, hogy egy fesztivál direkt az ő munkájukra fókuszál-sokszor ugyanis elvész az operatőri munka vagy éppen a jelmeztervező mellett, különösen, ha nem túl hangsúlyos a film látványvilága.

A Don Juan esetében különösen nehéz feladatot kapott Klímó Péter: az operatőrrel, Hartung Dáviddal ugyanis egy színes, meseszerű, 1920-30-as években játszódó, sok helyszínes kosztümös filmről álmodtunk, amire egy kis költségvetésű tévéfilm büdzséje állt rendelkezésünkre. A külső helyszínek kiválasztása a legnehezebb egy ilyen film esetében, hiszen nagy átalakításokra, vagy akár komplett díszlet építésére nincs mód: tehát a természet, vagy egy szűkebb utcarészlet jöhet szóba - persze ezek is nagyon finoman és kellemesen tudnak beépülni a film látványába. Elég plasztikus jelenet volt például, amikor Szentendrén kiválasztottuk az egyetlen kis utcarészletet, ahol szinte takarás nélkül lehet 30-as éveket forgatni. Azon is ötleteltünk, hogyan helyezünk ide több jelenetet, amelyek a sztori szerint máshol játszódnak.