Az embereknek szükségük van az ünnepekre. Egyénileg is és kollektíve is. Nem mindig nevezték ünnepnek, de már ősidőktől fogva igény volt olyan napokra, amikor a törzs, nemzetség, nemzet tagjai valamilyen eseményt megünneplendő összejönnek, hogy a mindennapok monoton tennivalóival, küzdelmeivel felhagyva megpihenjenek, közösen örüljenek. A filmes társadalom számára ilyen megszolgált és nagyon várt ünnep, ellazulás, feltöltődés minden egyes fesztivál, ahol az azonos érdeklődésű, bár gyakran más nyelven beszélő, de a szakma közös nyelvét egyaránt értő alkotók összejöhetnek, eszmét, tapasztalatot cserélhetnek. Én legalábbis így éltem meg minden fesztivált, amin szerencsém volt részt venni. És ez nem volt kevés. De az immár több, mint ötven éves múltra visszatekintő Alexandre Trauner Art/ Film Fesztivál ezek közül is kiemelkedik számomra azzal, hogy különleges figyelmet szentel a képzőművészetnek, a látványra, a vizuális élményre fókuszál.
A film ugyan több érzékszervünkön keresztül fejti ki hatását, lévén, hogy már elég rég „hangossá” vált, de különböző effektusok révén tapintással, illatok befújásával orrunkkal is „élvezhetjük”, de mégis, leginkább a szemünkön át a látvány által hat ránk. És ebben mutatkozik meg a nyilvánvaló kapcsolata a képzőművészettel. Ezért örülök különösen, hogy a Szolnoki Fesztivál külön kategóriát szentel a képzőművészet témájával foglalkozó filmeknek. És ebbe szervesen beletartozik a számomra oly kedves rajzfilm, animációs film is. Egy másik, szinte kuriózumnak tekinthető kategória, az ifjúsági, diák filmek sora. Más fesztiválokon is létezik az úgynevezett első filmes kategória, de ott akár hatvan éves elsőfilmes is nevezhet. A jövő generációjának vonzódásáról, világképéről, tehetségéről az itt említett kategóriába jelentkező filmek során kaphatunk képet, győződhetünk meg arról, merre tart a világ.
A több ezer nevezett film közül előválogatás után a versenyprogramba bekerült minden egyes alkotás nyertesnek tekintheti magát, és ha nem is kerül be a díjazottak közé, komoly eséllyel indulhat valamelyik másik fesztiválon, ahol egy másik zsűri, más szempontok alapján más filmeket preferál. Ezért minden résztvevő feltétlen élvezheti a fesztivál nyújtotta gazdag szakmai programokat, konferenciákat, mesterkurzusokat, melyek évről évre színessé teszik az együttlétet és ad egyre nagyobb rangot a rendezvénynek.
A közös ünnep élvezeti értékét nagyban növeli Szolnok város vendégszerető közege, bájos hangulata, a Tisza part, a Tisza Mozi és az a közösségi élmény, ami miatt a filmes alkotók és a műfajra nyitott és kíváncsi közönség évről évre egyre gyarapodó számban visszatérnek, egymásra találnak. Hogy ez a találkozás mindeddig töretlenül létre jöhetett, elévülhetetlen érdemei vannak a fesztivál szervezőinek, Demeter Istvánnak és Demeter Évának, akiknek ügyszeretete, szakértelme segít megteremteni - az egyre nehezülő körülmények között is - az egyre rangosabb nemzetközi fesztivál feltételeit.
És itt, a nehezülő körülmények kapcsán meg kell említenünk az évek óta tartó covid járványt, az elmélyülő gazdasági válságot, és a legfenyegetőbbet, a közvetlen szomszédságunkban zajló háborút. llyen környezetben végképp felértékelődik egy jó hangulatú közös együttlét, mintegy élő cáfolataként a szólásnak, hogy „háborúban hallgatnak a múzsák”.
Kívánom, hogy a fenyegető felhők ne árnyékolják be az idei fesztivált és tudjunk közösen örülni, ünnepelni - hál’ Isten, egyetlen nemzet alkotóit sem kizárva - Szolnokon
Ternovszky Béla