A filmkészítés egy igazi csapatmunka, amiben a látványtervező az egyik alappillér: rendezővel és az operatőrrel közösen, részletekbe menően dolgozzák ki a film látványvilágát, és ő felel ennek a világnak a megteremtéséért a kamera előtt. Ez a munka nem csak komoly kreativitást igényel, hanem magas fokú kommunikációs érzéket és részlegvezetői attitűdöt is, hiszen a látványrészlegekkel közösen együttműködve figyelnie kell a tervezésre, a kivitelezésre, a költségvetésekre és az idők betartására egyaránt.

Elsősorban a történet dramaturgiája és a szereplők irányából közelítek meg egy filmet. Persze vannak érzetek, vizuális ötletek a fejemben már az elején, de ezek nem bomlanak ki teljességükben a forgatókönyv írásakor vagy a film előzetes végiggondolása során. Ahhoz, hogy a vizuális rétegei működjenek, rezonáljanak egymásra vagy kontrasztba kerüljenek, ezekkel összefüggésben megtaláljuk a helyszíneket, amik a film világán belül érvényesen és autentikusan kell, hogy hassanak, ezek az elemek pedig egy nagy egészet alkossanak, amik kiadják mindazt, amit alapvetően éreztem: ehhez nélkülözhetetlen számomra egy olyan munkatárs, mint a látványtervező.

Minden speciális filmfesztivál vagy filmdíj, aminek keretében egy adott kreatív szakember munkája kerül fókuszba, felhívja a figyelmet arra, hogy a filmkészítés sok ember munkája, ahogy a legelején jellemeztem: csapatmunka. Az Alexandre Trauner Art/Film Fesztiválon feltárulhat a filmezés valódi kreatív és gyakorlatias működése. A látványtervezők végre arcot kapnak a vetítéseken, a találkozókon és a díjakon keresztül, a párhuzamos programokban pedig lehetőségük van átadni a tapasztalataikat a kezdők vagy az érdeklődők számára.

Damokos Csabával, a Valan látványtervezőjével és a csapatával számos izgalmas történetem van. Leginkább egy életszerű pillanat jut eszembe, a balánbányai temető akciójelenete, ahol az egyik gyanúsítottnak a kerítésen kell átmásznia. Egy olyan hiteles mozzanatot próbáltunk kitalálni, ami nemcsak belassítja a mozgását, hanem megakasztja a menekülését, és a rendőr végül beéri őt. Csaba egyszerűen odaállt a stáb elé, megmutatta, ám megcsúszott a kerítés tövében lévő deszkákon, amik lehullottak a meredek domboldalon, ő szerencsére az utolsó pillanatban megfogta magát. Ránk nézett, és azt mondta, hogy kész is van a jelenet. Filmezés szempontjából is sokszor az egyszerű a nagyszerűbb, nem kell feltétlenül túlkombinálni egy jelenetet.